Az utolsó nap Erdélyben. Búcsút vettünk Torockótól és elindultunk haza. A hosszú és fárasztó utunkat csak három állomás szakította meg: Először megálltunk Verespatakon. Itt megvizsgáltunk a határon kívüli magyarság asszimilációját, és a "sebeket", amit az arany bányászásával okoznak különböző cégek Verespataknak. Fotóztunk a katolikus temetőben, ahol jórészt magyar neveket láttunk a sírokon.
Egy részük elrománosított magyar név volt. Filmet forgattunk a helyi környezetvédő alapítvány munkatársaival, akik elmesélték, hogy milyen iszonyatos károkat fog okozni a bányászat esetleges beindulása. További információk:
http://rosia-montana-cultural-foundation.com/
A faluban láttuk a magyar és a német iskola műemléki értékű, egyébként jó állapotban lévő épületét.
| A hajdani magyar iskola |
Tovább haladva megtekintettük Nagyváradot. Ezután már csak Magyarországon álltunk meg, és azon belül is Gyöngyösön. A kis pihenő után végre elérkeztünk utazásunk végére, Aszódra. Elköszöntünk egymástól, és végre mindenki otthon pihenhette ki magát.
írta: Nagyházi Katalin-Tímea és Jenei Imre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése